Címlap Aktuális Gyártörténetről az Intercisa Múzeumban

JÖVŐRE 65 ÉVES A VASMŰ

Az Intercisa Múzeum már készül a Dunai Vasmű és Dunaújváros alapításának 65. évfordulójára.

Ráhangolódásként adott helyet annak a történeti előadásnak, amelyben jóval korábbi előzményekhez tért vissza Klein András Miklós, a Dunaferr Dunai Vasmű 50 éves Krónika szerkesztő-koordinátora, az ISD Dunaferr Zrt. nyugdíjasa.
Farkas Lajos múzeumigazgató érdekes felvetéssel ajánlotta a jelenlévők figyelmébe az előadást, ugyanis annak járt utána, vajon bizonyítható-e az a feltételezés, hogy a Duna-menti vasmű Mohács mellett megkezdett építkezését valóban a magyar-jugoszláv viszony megromlása miatt kellett áthelyezni Dunapentele határába? Ezt ugyanis semmilyen adat nem támasztja alá, sőt, Tito a hatvanas években kétszer is ellátogatott a Dunai Vasműbe…
Klein András Miklós ennél is korábbra ment vissza a Vasmű építésének indokoltságában, dr. Remport Zoltán levéltári kutatásaiból ugyanis kiderült, hogy már a reformkorban gróf Széchenyi István is kezdeményezte egy új vasgyár megépítését. A Dunai Vasmű történetét feldolgozó Krónikában részletesen olvashatunk a Darányi Kálmán által meghirdetett „győri programról”, amelynek eredményeként 1944-ben hozzá is kezdtek Győrnél a vasmű építéséhez, de a háború ezt ellehetetlenítette. Az 1945-ös újjáépítési program tett pontot az i-re: 1949. január 20-án döntöttek az új vasmű Mohácson történő megépítéséről, amelynek kezdeti munkáinak vetett véget a fent említett hipotézis, s 1950. május 2-án megérkeztek az első kubikusok Dunapentele határába. Ezzel elkezdődött egy izgalmas történet, amelynek eredményeként a Pentelei-fennsíkon létrejött egy vasipari kultúra és vele karöltve egy szocialista város.
A városlegenda nagy személyiségeinek nevei sem hiányoztak az előadásból, szó esett Sebestyén Jánosról, Borovszky Ambrusról, Földes Lászlóról, Berecz Bertalanról, Weiner Tibor­ról, Répási Gellértről, dr. Szabó Ferencről, akik nélkül más irányt vettek volna a történések. Egy tanulási folyamat eredményeként a „tanuló térségben” egy időben zajlottak a vasipari szakmák és a városiasodás tanulási folyamatai, kiépült egy kohászati kombinát mellett a teljes városi infrastruktúra. Közétkeztetési, személy- és anyagszállítási, közbiztonsági, egészségügyi, oktatási, kulturális, szociális stb. intézményrendszerrel, élénk mozgalmi-, sport-, kulturális és művészeti élettel, vendéglátó egységekkel, vidám- és ifjúsági parkkal, sajátos építészeti stílussal és városszerkezettel, gyönyörű parkokkal és Duna-parttal, május elsejei felvonulásokkal... Az elmondottakat Klein András Miklós gazdag fotóanyaggal illusztrálta. A növekedés ívét némileg megtörte az 1953-as irányváltó gazdaságpolitika, majd 1956, de a vasmű és a város itt élőkért felelős vezetői nem hagyták letéríteni magukat a megkezdett útról, a Dunai Vasmű a feldolgozóüzemek termelésbe állításával a fejlődés és a városnövekedés útját választották.
Az előadást hozzászólásokkal egészítették ki a jelenlévők. Tiringer Mihály vasműs munkavállaló keresi a gyártörténeti tárgyi és képi emlékek helyét. Az Intercisa Múzeum a jövő évre tervezett vasmű- és várostörténeti kiállításához várja a felajánlásokat, de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a József Attila Könyvtár folyamatosan dolgozza fel múltunk emlékeit, amennyiben eljuttatjuk hozzájuk.

 

Keresés a teljes weboldalon