Címlap Alkotók Imre és a basszusgitár

A HANGSZER VISSZAADJA, AMENNYIT DOLGOZNAK VELE
Stílusosan gitárt ábrázoló nyári pólóban, nyakláncán gitáros medállal érkezett beszélgetésünkre Megyes Imre, az Acélmű FAM üzemvezető-helyettese. Rövidesen megcsörrent a telefonja. Mi más szólt volna, mint a Deep Purple-től a Smoke on the Water?

Sokan nem gondolják a munkában egyen-kockásingben és munkásnadrágban közlekedő kohászról, hogy van egy „másik” élete is, ami a zenélésről szól. Négy évig nagybőgőzött, tizennégy évig csellózott, most a basszusgitár szerelmese. A nagy becsben tartott „bőgőnek” neve is van, Ibolyka.
Imre gyermekként a helyi zeneiskolába járt, és elmondása szerint belehabarodott a cselló hangjába. Rengeteg munkát beletett a zenetanulásba, de egyetlen percét sem sajnálja. Úgy gondolja, hogy más ember az, aki tud valamilyen hangszeren játszani.
— Könnyebben átvészelem a hétköznapokat. Minden reggel — igazából hajnalban — bőgőzök egy húsz percet, és ezzel feltöltekezve megyek dolgozni. Ilyenkor mindig azt érzem, hogy „van bennem egy dög és egyszerűen odaböffentek a világnak”. Minden problémára, kérdésre keresem és meg is találom a megoldást.
Van egy együttesünk, Kondor­nak hívják a bandát, dallamos hard-rock zenét játszunk. Tavaly készítettünk is egy négy számos kis demo cédét. Eddig legtöbbször székesfehárvári rock-kocsmákba kaptunk meghívást, ahol 300-400 fő előtt játszhattunk. Ötfős zenekarunk három tagja duna­újvárosi, kettő pécsi, illetve fehérvári. Önköltségesen működve heti egy rendszeres örömzenélést, vagyis 4-5 órás próbát tudunk összehozni. Én úgy szeretek zenélni, hogy száz százalékig ott vagyok benne. Szerintem a dobban és a bőgőben van az erő, ez adja a zene dinamikáját, velük érzést lehet kifejezni, ezek miatt választottam én is anno a basszusgitározást.
Imrének tűzben ég a tekintete, amikor a zenéről beszél. Nem véletlen, hogy szinte „megszemélyesítette” kedves hangszerét is.
— Ibolyka egy Fender Precision, amerikai basszusgitár, 1200 wattos ABS erősítővel. A dallam követése mellett ura kell, hogy legyél a hangszerednek. Én igyekszem egyénivé tenni a játékomat „nem létező” negyedhangos csúsztatásokkal, nyújtásokkal, vagy ha kell, kemény, feszes pengetéssel. Az a jó, ha egy bőgős át tudja adni, hogy mit érez a dallal kapcsolatban. Magyarországon Póka Egont, a Hobo Blues Band gitárosát tartom a hangszere markáns egyéniségének. Aki igazán jó bőgőst akar hallani, annak ajánlom, hogy hallgasson Rush-t vagy Marcus Miller-t.
A középkorban a hangszeren való játék, nemcsak zenei, de emberi nevelésre is szolgált – meséli Imre. A vele való munka, a rendszeres gyakorlás és persze a belőle fakadó öröm „egyenlegéből” látszik, hogy egy hangszer pont annyit ad vissza az embernek, amennyit dolgoznak vele.

 

Módosítás: (2013. július 17. szerda, 06:07)

 

Keresés a teljes weboldalon