Címlap Alkotók Nyomot hagyni időtlen időkre

Életének fontos szakaszait zárta le Boór János fotóművész, költő, fémszobrász, amikor
’95-ben nyugdíjba ment.

 

Bár gépésztechnikus az eredeti szakmája, de a kötelező katonai szolgálatban rádióműszerészként vett részt. Olyannyira elmerült a műszerek apró alkatrészeinek világában, hogy nyugdíjazásáig nemcsak gyakorolta, hanem tanította is a műszerész szakmát a Dunaferr-iskolában. Nem engedte el a rádiózást sem, 1962 óta rádióamatőr engedéllyel indítja el jeleit a világ távoli pontjai felé. Több évtizede elnöke a helyi rádiósok klubjának. Érdekes és gazdag élete lehetne így is, de nyitottsága új, sikeres életszakaszt hozott számára.
— Aznap, amikor nyugdíjazásom miatt leszámoltam a munkahelyemen, a kezembe esett a feleségem és meghalt — emlékezik élete szomorú fordulatára. — Sokat gondolkodtam, mihez kezdjek megüresedett napjaimmal. Magyar irodalommal keveset foglalkoztak a műszaki iskolákban, ahová jártam. Hosszú időn keresztül nem jutott erre elegendő időm, úgy döntöttem hát, ezzel foglalkozom. Annyi ismeretet összeszedtem, hogy már több verseskötetem megjelent. Tagja vagyok a dunaújvárosi Versbarátok Körének, a Váci Mihály Irodalmi Körnek, a Miskolci Irodalmi Rádiónak.
Könyveket emel le a polcról, önálló köteteket, antológiákat. Kellemes zene szólal meg, miután egy CD-t indít el. Ismerősek, lélek-közeliek a dalok. Elárulja, Kasó Tibor zenésítette meg verseit. Más is került a nyugdíjjal kezdődő, új életébe. Elköszönésekor munkatársaitól egy fényképezőgépet kapott ajándékba. Ha már fotózott, azt is szívvel-lélekkel és nagy szorgalommal tette. Munkáinak elismeréseként fotóművészeti diplomát kapott, számos díjat nyert képeivel. Rendszeresen részt vesz a Rosti Pál Fotóklub kiállításain. Írásaival, képeivel sok éven át találkozhattak lapunk korábbi évfolyamaiban az olvasók.
Szóval és képpel is sok mindent elárulhat az ember magáról és az általa megismert világról, de Boór Jánosnak a tér is kell, benne az örök titkú anyaggal, a formagazdasággal.
— A műszerész szakma sajátja, hogy sokféle, különleges formájú alkatrésszel, apró tárggyal dolgozunk. Megragadta képzeletemet fényük, anyaguk — mesél a kezdetekről. — Közel állnak a lelkivilágomhoz a belőlük készült szobrok. Biztatást is kaptam ifj. Koffán Károly képzőművésztől. Az első kiállításom a Dunaferr-iskolában volt, de szerepeltem munkáimmal a Stefánia Galériában, a Honvéd Kul­turális Központban és legutóbb Oroszlányban is. Nem tartom magam művésznek, csak alkotó embernek — teszi hozzá halkan. — Számomra a versírás egy csodálatos játék a szavakkal, a fotóimon a fényekkel játszom, szobraimból is a játékosság köszön vissza. Alkotásaimmal szeretnék nyomot hagyni a világban, időtlen időkre…

 

Módosítás: (2013. március 19. kedd, 22:29)

 

Keresés a teljes weboldalon