Címlap Arcok Anyagok vonzásában

Szépségek születése

A Duna közelében, egy kisapostagi domb takarásában húzódó házban telnek
Tábori Margit hétköznapjai, ahol festőművész társával, Tábori Csabával él. A hangulatos terasz műteremként is szolgál: az asztalon Csaba munkáit készítik elő a közeledő kiállításra, míg a sarokban Margit apró szerszámai várakoznak.
 

Az ablak alatt képkeretben gyönyörű ékszerek kísértik a szemet. Varázslatos képek, színek, képzeletet elindító ásványok környezetéből jár dolgozni a vasműbe Margit. A mechanika csarnokában fordul meg legtöbbet, mint minőségellenőr, de a gyár számos pontján méri, ellenőrzi a forgácsolt, az öntött vagy éppen kovácsolt, hegesztett gyártmányokat. Érdekes fordulat a méretes munkadarabok után ujjai közt ékszereket formálni.

— Eredeti szakmám forgácsoló, de kitanultam a bőrdíszművességet is. Az egyik anyag vonzza a másikat. A fém jobban tetszett, ezért is váltottam az ékszerek felé. Egy kézműves vásárban láttam ékszerészt munka közben. Megtetszett a gyűrű, amit készített, meg is vásároltam. Férjem biztatott, mondván, ilyet én is tudnék készíteni…

Lám, elég volt egy csendes biztatás, hogy különleges, egyedi nyakbavalók, fülönfüggők, karperecek, gyűrűk kerüljenek ki Margit kalapácsa alól. Hasonlatosak egymáshoz az ékszerek, mégis egyediek, ezerfélék. Érdekel, van-e közöttük kedvenc?

— Minden ékszert úgy készítek, hogy én is szívesen felvegyem, és viselem is az ékszereimet. Megmagyarázhatatlan okokból van, amelyikhez kötődöm, nem adnám másnak. Legkedvesebb alapanyagom a réz. A köveket a színük és a hangulatom szerint válogatom munkáimhoz.

Nézem a míves, becses, minden atomjukban nőies alkotásokat, és ott kattog a fejemben a mechanika üzemi zaja. Szóvá is teszem a látszólagos ellentmondást:

— Művészi környezetbe kerültem, de nem akartam lezárni ipari szakmámat sem. Érdekelt az anyagmérnökség, hogy milyen anyagok hogyan viselkednek, ezért is folytattam szakmámat mérnöki pályán. Szeretem a gyárban a munkámat, érdekes, változatos. Igen, nagy a váltás, amikor hazajövök. Kikapcsol, megnyugtat az ékszerkészítés. Megférünk a műteremben is, Csaba csendesen fest, én hangosabban kopácsolok.

Beszélgetésünk kiállításokról, kézműves vásárokról folytatódik. Mindegyiknek sajátos a hangulata, az érdeklődő közönsége. Annyiban hasonlatosak, hogy valamennyi más világ, mint a vasgyár. De talán éppen így kerek az élet. A délelőtti vasműs munka szabadon hagyja a délutánokat és az estéket, így teremtve időt az alkotásra.

 

Keresés a teljes weboldalon