Címlap Arcok Harmóniában élni a természettel

A vándorló lovas

A Hideghengermű villamos üzemviteli mérnöke nemcsak vallja, hogy az ember legjobb társa a ló, hanem munkájából hazaérve mindennapjait is köztük éli meg, tisztelve embert, állatot, természetet és a múltat.

 

Kajári Dániel negyedik éve a lovak szerelmese, azóta folyamatosan azért küzd, hogy a lovas életmód az élete része legyen, és ne csak egy hobbi vagy sport. „Egy ló magáért beszél, nagyon régen megfogott már a szépsége, szerethető állat, de tudom, hogy lónak és lovasnak passzolnia kell, kell a közös rezgésszám”
— világítja meg kötődésének okát Dani.

Első találkozásunkkor azt mondtam magamban, hogy egy halk szavú, értelmes mérnökemberrel van dolgom. Aztán, amikor a lovak között voltunk, mindkettőnk számára kitárult a világ: mintha egy másik szigeten lettünk volna. Dani beszédes-mesélős, csillogó szemű fiatalemberré vált. A szoros kötődés, a bizalom és hogy ki a főnök, az azonnal látszódott. A ló zsákmányállatnak érzi magát, és mivel az ember az ő szemében a ragadozó, mindig benne van a menekülési ösztön, többek közt ezért is olyan nehéz a bizalmát elnyerni. De ha ez megvan, hosszú türelemjáték, sok munka és még több törődés után a ló a legnagyobb fegyverét, a két hátsó lábát kérésre már önként feladja gazdájának. Ahogy ezeket is, és mindent, ami a lótartáshoz tartozik — etetés, itatás, a takarmány beszerzése, a környezet rendbe tétele —, Dani részben párjától, Szandrától, részben könyvekből, részben lovas társaktól tanulta meg. Nap mint nap gyakorolta mindezeket élesben a család rácalmási telkén, a négy ló félrideg tartására kialakított „kisbirtokon”. Dani nagy álma valósult meg azzal, hogy idén megtalálta és megvásárolhatta élete első saját lovát, Vándort, a hétéves herélt gidránt. De első testközeli élménye a lovakkal párja Frici nevű, tízéves kisbéri félvér lovával volt, rajta tanult meg lovagolni, nagy kitartással és akaraterővel. Dani mára magabiztosan lovagol mindhárom jármódban és barátokat, rokonokat, gyerekeket kedvtelésből szívesen tanít lovagolni, sőt manapság épp egy lovas túravezető tanfolyamot végez.

Mindig is csodáltam az emberekben a sokoldalúságot. Amiért jó dolog, hogy ebben a gyárban dolgozunk, az az, hogy sok értékes, tehetséges és igaz gondolkodású „gyöngyszemmel” vagyunk körülvéve, csak észre kell vennünk őket. Dani is egy ilyen ember. Tiszteli a természetet, tiszteli a múltat, meg akar szabadulni a szolgáltatóktól és a havi számláktól, szereti a történelmet, szereti a kézzel készített tárgyakat és szeretné megszüntetni az emberek érdektelenségét.

— Az az út, amelyre a mai ,,modern” élet kényszerít bennünket, az egészen biztos, hogy nem a helyes út. A régi időkre való visszatekintés, a hagyományőrzés, mint életvitel egy jó alternatíva lehet. Én a lovak által szeretném megmutatni, hogy mi a hosszú távon is járható jó út: harmóniában élni a természettel, amelynek mi is részesei vagyunk. – vallja Dani. Ez nem azt jelenti, hogy megtagadja a XXI. század vívmányait, hiszen nem úgy próbál élni, mint őseink, hanem csak azonos elvek szerint. Ez például azt jelenti, hogy azt eszi, ami szezonálisan terem, az esővizet összegyűjti, a gyümölcsfáit permetezés nélkül termeszti, a szüleinek járó tiszteletet megadja, nem terheli a környezetet a minimálisnál nagyobb mértékben hulladékkal, céltudatosan a Magyarországon előállított termékeket keresi, bevásárlásainak egy jelentős részét cserékkel vagy szívességi alapon oldja meg. Dani terve, hogy a közeljövőben lovastúrákat vezessen és hagyományőrző táborokat szervezzen Rácalmáson. A „kisbirtokon” eltöltött lovas órák után bennem is megmozdult valami, nemcsak a gyönyörű állatok iránti szeretet, hanem ebben a rohanó világunkban az egymásra figyelés fontosságának tudata is megérintett. De ezt Dani egyik kedvenc, Jókai Mórtól való idézete sokkal szebben fogalmazza meg: „Bölcs embernek ló való, mert lóvá tesz az ember, és emberré a ló.”

 

Keresés a teljes weboldalon