Címlap Arcok Magas színvonalú munka fiatalos lendülettel

INTERJÚ A MAGYAR VAS- ÉS ACÉLIPARI EGYESÜLÉS ÚJ IGAZGATÓJÁVAL
A Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés decemberi évzáró közgyűlésén új igazgatót választottak, miután a tisztséget tizenegy éven át betöltő Marczis Gáborné dr. nyugdíjba vonult.
Utódja Szabados Ottó, az ISD Dunaferr Zrt. innovációs igazgatója lett, akit a váltás hátteréről, terveiről kérdeztünk. 

— Kérem, röviden összegezze eddigi pályafutását.

— 1962-ben születtem Pápán, 1984-ben a Dunaújvárosi Főiskolán frissen megszerzett alakítástechnológiai üzemmérnöki oklevelemmel helyezkedtem el az akkori Dunai Vasmű Üzemfenntartási Fő­mérnökség hőkezelő üzemében. Az itt szerzett tapasztalatok és munkatársi kapcsolatok meghatározóak voltak számomra a későbbiek során. 1992-94 között majdnem két évet a németországi Greschbach GmbH-nál dolgoztam, mint szerkezetlakatos. Itt is rengeteg olyan tapasztalatot szereztem, melyet későbbi munkáim során hasznosítani tudtam. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a németországi munka után visszavettek a két évvel korábbi munkakörömbe. Ezt követően azonban átcsábítottak a vállalat kutatóintézetébe, ahová vonakodva mentem. Egyrészt tartottam a kihívásoktól, másrészt sajnáltam otthagyni egy olyan munkát, amelyet igazából szerettem. Mindezek mellett egy kiváló kollektívát kellett hátrahagynom.
Ezerkilencszázkilencvennégy óta különböző beosztásokban a Dunaferr innovációs, K+F feladatokat ellátó szervezeténél dolgoztam, egészen idén január 18-áig. Ha az előző munkámat szerettem, ezt egyenesen imádtam, olyan volt számomra, mintha kinyílt volna előttem a világ. Rengeteg új ismeretet gyűjtöttem a már meglévők mellé, közben munka mellett egyetemi oklevelet szereztem a Miskolci Egyetemen. 2001–2003 között a Dunaferr Metab-Ker Kft. ügyvezetői teendőit is elláttam. Az elmúlt években igazgatóként az ISD Dunaferr Zrt. Innovációs Igazgatóságának munkáját irányítottam.

— Ezt a tisztséget cserélte fel az MVAE igazgatói állásával. Milyen megfontolások alapján döntött a váltás mellett?

— A váltás nem az én fejemben fogant meg. Lukács Péter úr, a vállalat stratégiai műszaki vezérigazgató-helyettese keresett meg azzal, hogy vállaljam el az egyesülés vezetését. Ez a felkérés újabb kihívást jelentett számomra, egyben lehetőséget teremtett látóköröm szélesítésére és további tapasztalatszerzésre. Hosszas vívódás után döntöttem a váltás mellett. Rengeteg érvet sorakoztattam fel pró és kontra, végül úgy döntöttem, hogy állok elébe egy újabb megmérettetésnek.

— Milyen érzésekkel távozott korábbi munkahelyéről?

— Nagyon kötődöm a Du­naferrhez. A németországi kitérőt tekintve az ottani volt az eddigi egyetlen munkahelyem. Az ott eltöltött 26 év emlékei kitörölhetetlen nyomokat hagytak bennem. Azon szerencsés emberek közé sorolom magam, akiknek megadatott az, hogy eddigi pályafutása során szerette munkáját és kollégáit. A visszajelzések alapján merem remélni, hogy rólam is így vélekednek. Mindent egybevéve fájó szívvel jöttem el.

— Meddig szól a megbízatása, milyen elvárásokat fogalmaztak meg a kinevezésekor?

— Megbízásom határozatlan időre szól. Kinevezésemkor megfogalmazták, hogy a korábbi vezetés által működtetett magas színvonalú munkát fiatalos lendülettel vigyem tovább.

— Az MVAE taglétszámának csökkenése, az iparág globális és hazai gondjai objektív tények, hogyan érinti ez az MVAE helyzetét?

— Ezek a gondok súlyosan érintik egyesülésünket is. Sajnos ez idáig, a szakmai munka mellett előtérbe kellett helyeznem a pénzügyi alapok megerősítésére irányuló tevékenységet. Ez a munka most is javában folyik.

— Milyen hasznos, vonzó szolgáltatásokat nyújthat tagjainak a jövőben az egyesülés?

— Rengeteg terv, elképzelés van a fejemben, de erről még korai lenne beszélni. A héten fejezem be a tagvállalatok körbejárását, ismerkedem tevékenységükkel, gondjaikkal. Sajnos azt kellett látom, hogy az utóbbiból jóval több van. Az így begyűjtött információk függvényében tudom kialakítani a későbbi akciótervet.

— Mi lehet az MVAE szerepe a jövőben, mely hagyományokat kívánja megőrizni, milyen változtatásokat tervez?

— Az MVAE szerepe nagyon nem változhat, ki kell szolgálnia a tagvállalatokat célszerűen szűrt és rendszerezett, számukra fontos információkkal annak érdekében, hogy gazdasági, kereskedelmi és egyéb döntéseiknél segítségükre lehessünk. Másrészt a hazai és európai döntéshozók felé közvetítenünk kell tagvállalataink érdekeit. Az egyesülés működésében sok változtatást nem látok indokoltnak. Gazdasági helyzetünk és a szűkös létszám erre egyébként sem ad nagyon lehetőséget. A tagvállalatok befizetéseinek csökkentése érdekében új szolgáltatások bevezetését és az ingatlan-bérbeadási tevékenységünk erősítését látom célszerűnek, de itt végesek a lehetőségeink.

— Melyek voltak az első intézkedései?

— Első intézkedéseim a takarékoskodásra irányultak, ezek egyenként nem sokat jelentenek, de sok kicsi sokra megy alapon így is lehet eredményt elérni. Másrészt néhány munkatárs feladatát fogalmaztam át a hatékonyabb munkavégzés céljából.

— Magánéletét mennyiben változtatja meg az új munkahely, marad-e dunaújvárosi?

— Elég jelentős változás számomra, hogy mostantól napi 160 kilométert kell utaznom lakhelyem és a munkahelyem között. Az MVAE-nél teljesen más jellegű feladataim vannak, mint korábban, emiatt mélyítenem kell jogi és gazdasági ismereteimet. Szerencsémre a korábbi igazgató, Marczis Gáborné dr. tanácsaival egy ideig még segíti a munkámat. Az új kollégák pedig segítőkészek, munkájukat magas szinten, önállóan képesek végezni. Az eredményes működés alapjai tehát megvannak. Arra kérdésre, hogy maradok-e dunaújvárosi, egyértelműen igen a válaszom. Dunaújvárosban volt az első lakásom, felnőttként csak ebben a városban éltem és élek, ezen kívül is minden más ide köt: a családom, a barátaim és a hobbim (több mint 20 éve futballozom ugyanabban a baráti körben). Dunaújváros számomra egy jól élhető város, szeretek itt élni.

 

Módosítás: (2013. február 19. kedd, 22:45)

 

Keresés a teljes weboldalon