Címlap Arcok A város, a gyár és a Duna

BESZÉLGETÉS ANDICS JÓZSEFFEL

Találhattunk volna több ürügyet is, hogy megkérdezzük Andics Dodit, hogyan telnek nyugdíjas napjai, hiszen egész élete a városról, a vasműről szólt. Megvalósított ötletei között most a harminc éve megalkotott Dunaferr márkanév az igazán aktuális. Az igazgatóság portájára beszéltük meg a találkozót, ahol együtt látható az aranyszínű felirat, a gyár makettje és Borovszky Ambrus vezérigazgató mellszobra.

 

Egyfolytában köszönt és integetett, amíg az autójától a bejáratig ért. Többen megállították, láthatóan örömmel ráztak vele kezet. Elkapott félmondatokból Dodi tanácsai szűrődtek ki. Életeleme a megoldások keresése ismerősei, barátai, a gyár és a város érdekében. Mindig is hozzátartozott a politika nélküli közélethez. Számomra nyilvánvaló volt, hogy emberemlékezet óta a vasműben dolgozott, de vajon mikor lépett be először a gyárkapun?
— Hogy ismerkedjünk a munkával, a gimnáziumban hetente egy napot úgynevezett politechnikai órákon a vasműben töltöttünk. Festőnek tanultam ezeken a gyakorlatokon, élveztem és szerettem. Itt dolgoztak a testvéreim, édesapám is, mielőtt meghalt. Értelemszerűen következett, hogy én is vasműs legyek.
Mint régen annyian, érettségi után ő is segédmunkásként kezdett, majd hamar megtalálta a helyét. Mai szófordulattal élve nagy ívű pályát futott be, de ő másként fogalmaz:
— Nem pályának mondanám ezt, imádtam itt dolgozni. Ahogy az én korosztályom, én is azt mondtam, ez a mi gyárunk! — jegyzi meg szenvedélyesen. — Voltam sok minden, mindig ott voltam a tűz közelében. Ha nem lehettem ott, hát csináltam tüzet…
Egyik „nagy dobása”, a Dunaferr márkanév története egyszerűbb, mint gondolnánk:
— A vasmű a nyolcvanas évek elején fokozta jelenlétét a nyugati piacokon. Elég nehezen mondták ki különböző nyelveken, hogy Dunai Vasmű, az „s” hang sehogy sem sikeredett, bonyolult volt az embléma is. Ráhatásunkra a vasmű vezetése a Magyar Marketing Szövetséggel közösen kiírt egy emblémapályázatot. Névváltoztatásról abban még szó sem volt, én mégis pályáztam egy emblémával és a Dunaferr márkanévvel. A szakmai zsűri Pintér Lajos grafikus emblémáját fogadta el. Az általam javasolt Dunaferr márkanév megnyerte a tetszésüket és ’83-tól a gyár hivatalos neve Dunaferr – ami egyre szélesebb körben ismertté vált.
Dodi életébe aztán bejött a motorcsónaksport is, a Formula 1-es futamok még messzebbre repítették a jól csengő márkanevet. Büszkeség tölthetné el, de csak ennyit jegyzett meg az előcsarnok aranyszínű feliratára tekintve:
— Öröm volt sok helyütt látni, hisz örül az ember, hogy olyasmit alkotott, amit sokan használnak. Számomra örök emlék a Dunaferr, most is figyelem a gyár történéseit, de nyilván másként élem meg a híreket, mint akik itt dolgoznak. Nyugdíj után még egy ideig kereskedtem a vállalattal, de most már más irányban tevékenykedek — foglalta egy mondatba az elmúlt éveket. Aztán közösen emlegettük fel a városban hagyott „kézjegyeit”: egy játszóteret vagy a mozi melletti szökőkutat.
— Sosem tudtam ülni a babérjaimon, mindig szerettem csinálni valamit, sok ellenségem is akadt emiatt. Legutóbb János Pál pápa szobrának örültem, amit a Duna Körrel közösen állíttattunk. Sosem akartam én nyomot hagyni, az utókornak csak azt szerettem volna megmutatni, így is lehet élni, és ennek formai dolgai is vannak.
Akik ismerjük, számos legendás, jól sikerült városi eseményhez köthetjük Andics Dodi nevét.
— Sok-sok emlékem, élményem van. Én még ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelyik élvezte és szerette a munkát és hagyták dolgozni, nem fogták vissza. Számomra ezek között a legnagyobb siker a motorcsónaksport meghonosítása Dunaújvárosban.
Arra már kevesen emlékeznek, hogy azért alakították meg hajdanán néhány lelkes társsal a motorcsónakos sportegyesületüket, mert adót vetettek ki a személyes tulajdonú motorcsónakokra. És ha már belekezdett valamibe, azt világra szólóra csinálta — Dunaújvárosban a kilencvenes években tizenkét Formula 1-es futamot rendeztek a Dunaferr márkanév égisze alatt. A versenysorozat 2001-ben maradt abba. Ma már szinte nehéz is felemlegetni, hogy hány tévécsatorna közvetítette a futamokat, hány országban látták a várost, a kikötői öblöt, olvasták a Dunaferr feliratot.
Dodi méltán kapta meg 2000-ben a gyár neves mérnökei mellett legfiatalabbként az „Ötvenéves Dunaferrért” emlékplakettet. Ma leginkább már gyönyörű unokáival tölti az időt, a barátaival és azok gyerekeivel történő találkozásokban leli örömét, de telefoncsörgésre kel még mostanában is.
— A város, a gyár és a Duna: ez a három dolog kíséri végig az életemet. Ezért is tevékenykedtem a Duna Kör országos elnökségének tagjaként a környezetvédelemben is. Most pedig magáncégemben kezdtem saját projektbe. Karitatív tevékenységet szervezek, internetes segítő hálózatot hozunk létre. Nincs még ilyen a világon. Egyedi és költségigényes az ötlet, de rajta vagyok, hogy sikerüljön. Most épp a Vöröskereszttel tárgyalok.
— Márkanév? Saját magamnak? — gondolkodik el egy pillanatra kicsit viccelődő utolsó kérdésemen.
— Dodóka. Igen, ennyi pont elég nekem márkanévnek…

Módosítás: (2013. május 14. kedd, 21:24)

 

Keresés a teljes weboldalon