Címlap Arcok Dunaferr-díjas lett az ifjú kutató

NEMZETKÖZI SZÍNTÉREN IS LETETTE A NÉVJEGYÉT
Botonddal beszélgetve gyorsan száll az idő. A kérdésekre egzakt, szabatos válaszokkal szolgál, vagy figyelmesen hallgat, ha úgy hozza a csevej sodra, de igazából akkor érzi magát elemében, ha kedvenc tudománya, a fizika tárgyköreiben faggatózom.

A bölcsész mama és a mérnök papa génjeinek szerencsés keveredésének folytán érdeklődése láthatóan széles spektrumon mozog, s noha kiemelkedő eredményei elsősorban a természettudomány világához köthetőek, az elismerésekben nyilvánvalóan nem kis részben az átlagon felüli általános műveltség és a kommunikációs készségek is szerepet kapnak.
Az indonéziai Bali szigeten rendezett Ifjú Kutatók Nemzetközi Konferenciáján, áprilisban begyűjtött ezüstérem után a Széchenyi István Gimnázium és az ISD Dunaferr Zrt. által alapított idei Dunaferr-díjat is Szücs Botond, a gimnázium végzős tanulója vehette át.

— A különféle hazai és nemzetközi megmérettetéseken számos díjat, oklevelet kapott az elmúlt években. Melyiket tartja közülük a legértékesebbnek?

— Ötödikes korom óta indulok fizikaversenyeken. Első évben házi vetélkedőt nyertem egy terepasztalra szerelt, kapcsolható világítású Nap-figurával, majd a következő évtől a Lánczos Kornélról elnevezett megyei fizikaversenyek állandó szereplője lettem. Az eltelt évek alatt a mechanikától az optikán át az elektronikáig, a fizika szinte minden ágában készítettem versenyprojekteket, és többnyire sikerült első helyezést elérnem a korosztályomban. Az utóbbi két évben alkalmam nyílt nemzetközi kitekintésre is. Tavaly a hosszadalmas munkával, házilag készült, radioaktív sugárzást láthatóvá tevő ködkamrámmal kerültem be az Ifjú Kutatók Nemzetközi Konferenciájára utazó magyar diákválogatottba, és a hollandiai Nijmegenben bronzérmet nyertem. Idén pedig az ugyancsak házi készítésű szélcsatornám és az azzal végzett kísérletek eredményei keltették fel a válogatók figyelmét annyira, hogy újra delegáltak az ezúttal Indonéziában megrendezett versenyre, ahol II. díjat kaptam. A sok rangos elismerés között mégis a frissen kapott Dunaferr-díj áll hozzám legközelebb, mert ezt nem csak egy aktuális projektemre kaptam, hanem a középiskolás éveimben, a tudomány területén végzett teljes tevékenységemet jutalmazták vele.

— Milyen hátteret tudhat maga mögött a tudomány iránti elkötelezettségében?

— Szerencsésnek mondhatom magam, minden területen úgyszólván feltétlen támogatást kapok a céljaim elérésében. Értelmiségi szüleim előtt nem kérdéses a tehetség kibontakoztatásának fontossága, mind erkölcsi, mind anyagi értelemben tőlük telhetően segítenek. Édesanyám estéken át képes hallgatni a kiselőadásaimat, bár nem vagyok benne biztos, hogy teljes egészében érti az elmondottakat. Édesapámtól pedig gyakran kapok használható tanácsokat, amikor egy-egy probléma megoldásán dolgozom. Az iskolai légkör is támogatja az ambíciókat. A diáktársak többségének van valamilyen tantárgy vagy szakterület iránti elkötelezettsége, ezért viszonylag könnyen viseljük egymás „mániáit”. A tanárok is mind azon vannak, hogy minél eredményesebbek legyünk, különösen Kispál István tanár úrtól kaptam nagyon sok segítséget a versenyekre való felkészülés során. Külön meg kell említeni dr. Horváth Miklós tanár urat, a Dunaújvárosi Főiskola Ter­mészettudományi és Kör­nyezetvédelmi Tanszé­ké­nek vezetőjét, aki a szélcsatorna megépítésében, a kísérletek megtervezésében és kivitelezésében pótolhatatlan segítőm volt, miközben elméletben is nagyon sokat tanultam tőle.

— A baráti-haveri kör mennyire tolerálja ezt a nem mindennapos elkötelezettséget?

— Színes, sokféle érdeklődésű a társaságom. Ha nagyon belefeledkezem valamilyen számomra érdekes témába, előfordul, hogy leállítanak, de alapvetően tiszteljük egymás gondolkodását, irányultságát. Egyébként pedig olyan vagyok, mint más korombeli fiúk. Szeretek biciklizni, haverokkal, lányokkal találkozni. Szívesen csetelek a versenyeken megismert, hasonló érdeklődésű magyar és külföldi társakkal, előfordul, hogy egyszerre több nyelven is.

— Milyen későbbi terveket forgat a fejében?

— Most a sikeres érettségi a legfontosabb. A későbbi tervek? Inkább álmaim vannak. Ősztől a Műegyetemen szeretnék tanulni energetikai mérnök szakon, és remélem, hogy valamikor majd a számomra hihetetlenül érdekes atomenergetikai területen dolgozhatok.


Évtizedek óta kialakult gyakorlat szerint vesz részt az ISD Dunaferr Zrt. a közép- és felsőfokú oktatásban részt vevő, végzős fiatalok kiemelkedő teljesítményének anyagi- és erkölcsi elismerésében. A vállalat kitüntetési szabályzata szerint évente 8 elismerő oklevél és azzal együtt járó, 50.000 forintos pénzdíj adható ki olyan érettségiző középiskolások, vagy végzős főiskolások, egyetemisták számára, akiknek tanulmányi eredményeit, sikereit tanintézetük elismerni javasolja.
A kialakult kapcsolatoknak megfelelően a középiskolák közül általában a Széchenyi István Gimnázium, a Bánki Donát Gimnázium és Szakközépiskola, illetve a Dunaferr Szakközép- és Szakiskola kezdeményezése alapján történik az elismerések kiosztása, de időnként előfordul a Dunaújvárosi Főiskola részéről is ilyen megkeresés, sőt, a Budapesti Műszaki Egyetem végzősei között is akadt már Dunaferr-díjas.
A kitüntetés átadása ünnepélyes keretek között, többnyire ballagáskor, illetve a Vasasnapon történik, minden esetben a vállalat prominens képviselőjének részvételével.

 

Módosítás: (2013. május 14. kedd, 21:25)

 

Keresés a teljes weboldalon