Címlap Életmód Életmód Igazi feltöltődés egy jó futás

SPORTOLNI SOSEM KÉSŐ!
A tavasz beköszöntével sokakban megfogalmazódik a vágy: mozogni, sportolni kellene. De hogyan?

A tanácstalanok előtt álljon itt egy kis csapat példája. A Személyzeti Igazgatóság három dolgozója, Hegyiné Tóth Noémi, László Tímea és Kemény Józsefné már hosszabb ideje együtt sportolnak, és komoly terveik vannak erre az évre is.

 

 

— Hogyan, mikor jött össze a társaság?

Timi: — 2004-ben futottunk először együtt Vaslady-k néven a K&H Maraton váltón. Akkor még két fő „külsős” is kellett a csapatba, a táv teljesítéséhez. 2006-ban indították először ezen a versenyen a félmaratoni távot váltóban, majd később ezen belül a „Futacég” kategóriát. Azóta ezen a távon indulunk változatlan névvel. A csapatból egyedül Noémi rendelkezik komoly maratonfutó múlttal, mi „hobbifutók” vagyunk.

— Milyen céllal sportoltok?


Edit: — Az egészséges élet­módhoz hozzátartozik a mozgás, elsősorban ezért. Évekkel ezelőtt „kipattant” az agyunkból, hogy mi lenne, ha elmennénk az említett váltóra, és azóta ott a helyünk! Számomra hatalmas lendületet ad a sok-sok futni vágyó ember, nem hagynám ki semmiért!
Timi: — Aki nem volt még utcai futóversenyen, el sem tudja képzelni azt az érzést, amikor több ezer ember mozog egyszerre, minimum ugyanannyi néző áll végig az út mentén és szurkolnak, tapsolnak; utcai zenészek, dobosok lelkesítenek és hihetetlen jó hangulatot teremtenek. Teljesen mindegy, hogy milyen idővel teljesíted a távot, a lényeg, hogy ott vagy. Először én is szurkolóként mentem, akkor „fertőződtem” meg.
Noémi: — 12 éves korom óta futok, csak a gyerekeim születésekor hagytam ki egy-egy évet. Kipróbáltam már többfajta mozgásformát, aerobikot, kangoo-t, zumbát, hétvégente járok fallabdázni, de az örök szerelem mégis a futás marad. Nagyon jó érzés, hogy a munkahelyen is megtaláltam azokat az embereket, akikkel a futással kapcsolatos élményeket megoszthatom. Az utcai futóversenyek azért is nagyszerűek, mert nem számít, hogy öreg vagy fiatal, sovány vagy kövér vagy, elöl vagy hátul haladsz, mindenkinek egyformán szurkolnak, és mindenkinek az a siker, ha teljesíteni tudja a távot.

— Milyen gyakori­ság­gal, milyen intenzitással spor­toltok?


Edit: — Évek óta heti 2-3 alkalommal 3,5 km-t teljesítek a Duna-parton. Általában a férjemmel futok, aki számomra nagyon jó „húzóerő”. Hétvégére marad a két futás a reggeli órákban, utána jöhet a házimunka!
Timi: — Nekem nincs edzéstervem, csak elindulok és futok. Megvannak a szokásos, különböző távú „köreim” a városban vagy a Duna-parton. Ha nevezek valamilyen utcai futóversenyre, akkor előtte 1-2 hónappal igyekszem rendszeresen, akár minden nap futni, de ez nálam erősen időjárásfüggő. Egyedül futok, mert indulási időben teljesen kiszámíthatatlan vagyok. Leginkább este szeretek futni.
Noémi: — Én egy régi atlétatársammal futok kétnaponta, különösebb edzésterv nélkül. Ha „jól megy a lábunk”, akkor kicsit gyorsabb ritmust is beiktatunk, de már csak „örömfutást” csinálunk. Bennünket az időjárás nem tántorít el, bár vannak olyan pillanatok, amikor legszívesebben otthon maradnék. Erre is jó a sportolótárs: ha már egyszer megbeszéltük a futást, már csak a lelkiismeretem miatt sem hagynám ki. Olyan is előfordul, hogy mindketten csak a másik miatt megyünk el. Ez most úgy hangzott, mintha mindig győzködnünk kéne magunkat a mozgásra, pedig inkább hiányérzetünk van, ha kimarad egy-egy edzés. Az egész napos ülőmunka után alig várom, hogy végre kint lehessek a szabadban. Nem kell messzire mennünk, hogy gyönyörű helyeken futhassunk, nekem nagy kedvencem a rácalmási sziget. Az az érzés, amikor egy jó kiadós futás után beállok a zuhany alá, nem hasonlítható semmihez.

— Mik a terveitek a közeljövőre?


Edit: — Június 9-én a fél­maraton váltóra idén is benevezünk, és bízunk benne, hogy ezúttal is jól teljesítünk majd.
Timi: — Ezenkívül Noémi­vel tervezzük az áprilisi 10 km-es Vivicittát, illetve neveztünk még a júniusi BrutálFutásra. Valószínűleg az lesz életünk legkeményebb hét kilométere. Ez gyakorlatilag egy katonai kiképzőpálya és egy akadályverseny keveréke. A sártenger garantált, a többi meglepetés, de biztosan jó buli lesz.

— Mit tanácsoltok azoknak, akik most szeretnének elkezdeni mozogni, sportolni?

Noémi: — Mindig az elhatározás a legnehezebb. Ha már elkezdted, nem is fogod érteni, hogy mit kellett ezen annyit gondolkodni. Érdemes célokat kitűzni, de azok mindig könnyen és örömmel teljesíthetők legyenek.
Edit: — Sportolni sosem késő! Úgy gondolom, mindenki megtalálja a magának megfelelőt. Azért is javasoljuk a futást, mert ehhez csak az kell, hogy rászánd magad, felvedd a futócipőd és indulhatsz is! Számunkra a szabad levegőn mozogni hatalmas feltöltődés, ahol a napi stresszt kiszellőztethetjük.

 

Módosítás: (2013. április 16. kedd, 22:46)

 

Keresés a teljes weboldalon