Címlap Gyári élet Laborok a technológia minden pontján

FEHÉR KÖPENYBEN
Talán nem véletlen, hogy a gyár közepén található az Anyagvizsgálati és Kalibráló Laboratóriumok Igazgatósága. Régi, patinás épületet igazítottak folyamatosan a korhoz. Belül is fejlődtek az idő haladtával a laborok, a kémcsövek és pipetták mellett korszerű műszerekkel végzik a vegyészek a vizsgálatokat.

Vezetőjük, Bocz András irodájának falán számos oklevél árulkodik munkájuk hitelességéről, a szervezet akkreditációiról.
— Alapvetően a vaskohászati vertikumhoz kapcsolódunk — mutatja be területüket. — A szén-, kokszvonalról indulva a ferrumhordozókon keresztül a nyersvas, az acél, a hengerelt termékek vizsgálatáig terjed a termeléshez kötődő vizsgálati, mérési paletta. Van olyan része a munkánknak, ami nem szorosan a termeléshez kapcsolódik, de összefügg vele, mint számos környezetvédelmi vagy munkakörnyezeti vizsgálat.
A „laborosok” jól ismerik a nyersanyagokat, a technológiát, a késztermékeket. Pontosan tudják, miből mit és hogyan gyártanak a vasműben. Mérik azt is, hogy a technológia miként hat a környezetre, az ott dolgozó emberekre. A gyárban több helyen találhatók a laboratóriumok és egy mérőkocsival helyszíni környezeti vizsgálatokat is végeznek. Alig százharminc szakember vesz részt ebben a munkában, döntően többműszakos munkarendben. — Minden adag nyersvasat, salakot, acélt megvizsgálunk és minden olyan információt azonnal szolgáltatunk, ami a gyártáshoz szükséges — magyarázza Bocz András átfogó, ugyanakkor aprólékos és részletekre bontott feladataikat. Mindehhez nemzetközi szinten is értékelt tudást, ismeretanyagot szedtek össze a kilencvenes évektől. Valamennyi munkakörben képzett szakemberek dolgoznak, közöttük több fejlesztőmérnök.
— Akkreditációink révén olyan műbizonylatokkal láthatjuk el a vasmű termékeit, amelyeket a világ elvár és elfogad — teszi hozzá. Színvonalas munkájukat igénylik gyárkapun kívül működő cégek is. Vonzó a megrendelők számára a gyorsaság és a hozzáértés.
Technológiai sorrendben haladva elsőként a kokszoló mellett működő laboratóriumot, ahogyan mindenki hívja, a kokszvegyészetet kerestem fel. Mindenütt ragyogó tisztaság, vonzzák a tekintetet a szép formájú üvegek. Meglepő, hogy itt a kokszoló közelében fehér köpenyben dolgoznak az asszonyok.
— Laborunk elsősorban a kokszolói nyersanyagok, félkész- és késztermékek vizsgálatát végzi – mutatkozik be Ságiné Fórizs Judit laboratóriumvezető. — Előírás a tisztaság. Hogyan is biztosíthatnánk másként megbízható eredményeket? Ehhez a környezethez pedig fehér ruha jár! – teszi hozzá mosolyogva. — Itt konkrétan környezeti vizsgálatok történnek, abból is a szerves analitikai része, illékony, közepesen illékony, aromás szénhidrogéneket vizsgálunk vízből, talajból, szennyvizekből. Nem is százalékos arányokat mérünk, hanem nanogramm nagyságú mennyiségeket.
Hallgatom a vegyésznyelvet, közben azon tűnődöm, meg tud-e élni bármilyen élőlény is a kokszoló közelségében? Kétkedésemet a labor ablakában pompázó növények oszlatják el. — Vannak növények, amelyek kimondottan szeretik ezt a környezetet, ezt a levegőt — mondja Judit, közben azt is elárulja, hogy vegyész pályáját a kertészeti egyetemen kezdte. Később, férjét követve került a vasműbe.
A labor munkatársa, Váradi Lászlóné ’82 óta dolgozik a szénvegyészeti osztályon. Hűséges vegyész szakmájához, munkahelyéhez. Készséggel magyarázza el az anyagvizsgálat részleteit. Kibuggyan belőlem: nem unalmas nap mint nap szenet vizsgálni?
— Olyan sokféle vizsgálatot vezettek be az évek során, hogy nincs két egyforma napunk. Ha vannak is azonos vizsgálatok, nem unatkozunk — hárítja el kétkedésem Váradi Lászlóné. — Még soha nem jutott eszembe elmenni…
A gyár másik végében, a konverter mellett működő laboratórium Közép-Európa legkorszerűbbike volt, amikor létrehozták, több mint harminc éve. Nyilván, közben változott a helyezése, de ma is szembetűnő a jó műszerezettség. Hagyományos kémcsöveket, pipettákat, színes oldatokat nem is látni. Ide csőpostán, nagy hanggal érkezik a konverterből még az ötvözés előtt kivett minta. Gyors mozdulatokkal bontják ki a barna papírzacskót a mintaelőkészítők. Máris csiszolják a felületét és adják be az ablakon vizsgálatra a vegyészeknek. Néhány mozdulat, néhány tekintetváltás, és máris továbbítják számítógépen az eredményeket az acélgyártóknak.
— Az előpróba vizsgálatára három percünk van — magyarázza Dobai Joachimné műszakvezető — és az eredménytől függ, hogy milyen ötvözést alkalmaz az acélgyártó. Fontos a gyorsaság, időnként szükség van az ember kreativitására is. Az acélminták mellett mi nyersvasat, salakot, a tömörítőnek ércet, a kokszolónak hamut vizsgálunk. Érdekes, változatos a munkánk.
Ahogy többeknek, Eriká­nak is első munkahelye a labor, ’88 óta jár műszakba, férje is itt dolgozik.
Feltűnik egy fiatalember is a nők között, Gyerák Gergely fejlesztőmérnök.
— Munkánkban a legfontosabb, hogy a lehető leghamarabb a legpontosabb adatokkal segítsük az acélgyártókat — mondja — amikor beérkezik a minta, mind a készülékeknek, mind a referenciaanyagoknak készen kell állniuk a vizsgálathoz. Ez az én felelősségem…Zörög a csőposta, nincs ideje befejezni a mondatot. A vizsgálat végeztével váltunk még néhány szót. Vegyészmérnöki diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte. S hogy mi hozta vissza ide?
— Tulajdonképpen „hazajöttem”, a szüleim is a gyárban dolgoznak — jön a válasz, amely a vasműben oly természetes kötődéseket és tradíciókat jelez.

 

Keresés a teljes weboldalon