Címlap Gyári élet Vasgyári „ékszerdoboz”

Egy délelőtt a Fémbevonóműben

Gyári szervezeten belül, de kerítésen kívül, a kokszolói kapuval szemben, egy elkerített területen működik a Fémbevonómű. Gyönyörű park fogadja a látogatót a portánál, a magas kerítést is zöld futónövény borítja. Az üde látvány egy pillanatra elfeledteti, hogy a csarnokban horganyozó gépsor működik.

Annak idején gazdasági történelmet írt a vasmű az üzem alapításával, hiszen jogelődje, a METAB Fémfeldolgozó Kft. volt Magyarország első vegyesvállalata. Az volt a cél, hogy a vasműben gyártott lemezek továbbfeldolgozva, magasabb hozzáadott értéket képviselve kerüljenek piacra. Időközben változtak a tulajdonosok, változott a gazdasági környezet, de az üzem továbbra is plusz értéket teremt.

Zöldellő szobanövények szegélyezik az épület bejáratát, kellemes, rendezett környezetet biztosítva. Át­te­kint­hetőség jellemzi Bucsi Tamás gyárvezető irodáját is, ahol személyes kötődéséről, a Fémbevonómű múltjáról, jelenéről beszélgetünk:

— Időtállónak bizonyult a cél, amellyel 1988-ban, három társaság bevonásával a vegyesvállalatot létrehozták — kanyarodik egy mondattal a kezdetekhez —, egyre nagyobb a kereslet a továbbfeldolgozott termékek iránt, és ez igaz manapság a horganyzott acéllemezre is.

Adódik a kérdés, hogy mennyire korszerű az üzem, miként tud helytállni a gyorsan változó vevői igények közepette.

— Köszönhetően a korábbi években végrehajtott fejlesztéseknek, illetve a tudatos karbantartási munkának, folyamatosan, megbízhatóan működik az üzem — válaszol a gyárvezető, majd hangsúlyozva hozzáteszi — ez egy lényeges szempont a technológia miatt.

Kikerülhetetlen a versenytársak felemlítése, a linzi, a kassai horganyozósorok. Mint­egy összefoglalásként jegyzi meg a szakember:

— Lennének ötleteink nekünk is, mi is tudnánk, hogy mit kell fejleszteni.

Ezzel együtt említésre méltó sajátosságokkal bír a Dunaferr horganyozósora. Egyedüli magyarországi szalag­­­horganyzóként éves szinten száz-százötezer tonna horganyzott acéllemezt állítanak elő. A vevők által támasztott igényeknek — szállítási határidő, termékek műszaki jellemzői — igyekeznek megfelelni:

— Élünk a gépsor adta változtatási lehetőségekkel — hangsúlyozza a szakember —, rugalmasak vagyunk, kis tételeket is elvállalhatunk.

A vevőkhöz alkalmazkodó technológia mellett fontosak a gyártósort üzemeltető szakemberek is.

— Különlegessége a gyártóműnek, hogy évek óta egy összeszokott kollektíva dolgozik itt — mondja Bucsi Tamás. Hangszínéből érezhető, ezt fontos tényezőnek tartja. Kiderül, napra pontosan október 18-án lesz húsz éve, hogy ő maga is, főiskolai diplomával a zsebében, gépkezelőként itt kezdett. A ranglétrán végighaladva lett a gyártómű vezetője. S hogy mi tartja itt, mint gépész üzemmérnököt?

— Több vezető keze alatt is dolgoztam, ez változatosságot hozott. Változatos az emberekkel való foglalkozás, illetve a vevőink elvárásainak megfelelő minőségű termékek gyártása, az abban való segédkezés, közreműködés is.  Mindig is bizakodó voltam. Most is bízom benne, hogy lesznek még itt, a Dunaferrnél nagyobb volumenű fejlesztések. Gondolok itt egy új szalaghorganyozó gépsor megépítésére, amely már korábban is szerepelt a stratégiai tervekben.

A világos, tiszta, rendezett csarnokban folytatólagos tűzi-mártó eljárással kapnak bevonatot a feltekercselt acélszalagok. Kevés ember mutatkozik a hosszú soron. Valamennyien kapkodás nélkül, mozdulataikat összehangolva teszik a dolgukat. Átlátszó, klimatizált fülkéből vezérlik az acélszalag útját. A gépsor végén tükörként veri vissza a fényt a horganybevonattal ellátott acélszalag. Daru szállítja a gépsor mellé, a csomagoló állványra. Avatott mozdulatokkal borítják be kék színű csomagolópapírral és élvédőkkel. Acélpánttal rögzítik a csomagolást, és máris érkezik érte a daru.

Két tekercs között váltok szót Tandari Gábor daruvezetővel. A véletlenek sorozatának tekinti, hogy itt dolgozhat:

— Három hete voltam munka­nélküli, amikor egy ismerősöm szólt, hogy üresedés van a Fémbevonóműben. Hála Istennek, negyvenhárom jelentkező közül benne voltam a három kiválasztottban. Bár nincs fémipari szakmám, de éppen azzal a típusú targoncajogosítvánnyal rendelkezem, ami ide kellett. Később lettem daruvezető. Teljes mértékben beváltak az elképzeléseim a munkahellyel kapcsolatban. Nagyon jó a kollektíva, és megfogott az üzem tisztasága és különleges szervezettsége is.

Új tekercset tesznek fel a sorra, ketten-hárman is összejönnek a néhány perces műveletre. Közöttük van Dági Sándor, a négyes számú műszak vezetője. Jövőre ő is jubilál, ’94-ben az anyagiak hozták ide:

— A főiskolán dolgoztam karbantartóként, irodai körülmények között, főként számítógépekkel foglalkoztam. Megszületett a harmadik gyermekünk, váltanom kellett. Itt gyakorolhatom az általam megtanult szakmákat, a gépészetet, az irányítástechnikát. A pénzen túl vonzott az ipari környezet is, itt a gyakorlatban alkalmazhatom a szakmámat is. Szakmailag eleinte kihívás volt az itteni munka, most már kevésbé. Horganyozósori gépkezelő, illetve szakmunkás voltam, mielőtt kiemeltek műszakvezetőnek. Most más jellegű dolgokkal kell foglalkoznom, de ez is belefér az érdeklődésembe.

Egy húszas évei elején járó fiatalember is mozog a csapatban. Szerencsésnek érzi magát Farkas István, hogy itt dolgozhat. Acél- és fémszerkezeti technikusként végzett a Bánkiban, amikor megtudta, hogy pont ilyen végzettségű embert keresnek. Eredetileg építőmérnöknek készült, mégis dolgozni kezdett:

— A technikusi vizsga után úgy döntöttem, nem tanulok tovább. Azért még elvégeztem a főiskolán az alapfokú elektródás hegesztői tanfolyamot. Úgy gondolom, inkább „melós” beállítottságú vagyok. Jól érzem magam itt, elég jól megtanultam mindent. Tetszik, hogy kiismerem magam az üzemben. Jók a kollégák, remek társasággal dolgozom együtt — mondja és odalép a többiekhez, hogy közösen oldják meg a következő feladatot.

Nincs kapkodás, a gépsor zajában egymás tekintetéből értik egymást, rendben követi az egyik mozdulat a másikat. A csarnok végében egy kamiont raknak. Közben csomagolásra érkezik egy újabb tekercs. Látható a folyamatosság, érzékelhető a szervezettség, ahogy egymáshoz kapcsolódik emberi gondolat, gép és cselekvés. Egyszerűen minden és mindenki teszi a dolgát.

Módosítás: (2013. augusztus 19. hétfő, 18:13)

 

Keresés a teljes weboldalon