Címlap Gyári élet Igényesség, mint üzemi arculat

Ahol véget ér a meleghengermű

Barakkszerű épületet támasztottak valamikor a meleghengermű hosszú csarnokának oldalához az üzemeket kiszolgáló irodák számára. Az utólagos munkálatokat mutatja, hogy a bugatér mellett átvezető vasút alig néhány méternyire húzódik a bejárattól illetve az ablakoktól. Mégis elfér a köztes földnyelven egy apró virágoskert.

 

Folytatódik a zöldövezet a kikészítő üzem irodájában is. A szebbnél szebb növények rendszeres gondoskodásról árulkodnak. S hogy mi köze a futórózsának és az orchideának egy üzem működéséhez?

– Így érezzük jól magunkat – magyarázza Mihaldinecz Lász­ló üzemvezető. – Ot­t­hon­ról, vagy a piacról hozzuk a növényeket. Olyan munkahelyet teremtünk, ahol mindenki jól érzi magát, hiszen a jó munkához szükségesek a jó feltételek.

Látványos az üzemben is ez a gondolkodásmód. Az évtizedek óta működő gépek között is ragyogó a tisztaság és áttekinthető a rend. Az üzemcsarnokban lévő épületek pasztellszínükkel, halványzöldre festett ajtókkal, ablakkeretekkel oldják az uralkodó fém rideg szürkeségét.

– Magunk fes­tettünk, készítettünk mindenki számára szekrényt – mutat körbe az üzemvezető – tulajdonképpen mi alakítottuk az üzem arculatát.

Röviden utal rá, más volt ez az üzem, amikor húsz éve idekerült. Akkoriban több mint kétszázan dolgoztak itt, miközben a megtermelt mennyiség csak fele volt a mainak. Vasműs éveinek kezdetére visszatekintve Mihaldinecz László elárulja, annak idején gimnáziumba szeretett volna menni, de a család anyagi helyzete a szakmunkásképző intézetet engedte meg. Egyenes út vezetett a vasműbe, a mechanikán kezdett esztergályosként, onnan jött át betanított munkásnak. A főiskola elvégzése után került a személyzeti és oktatási főosztályra. Aztán néhány év múlva visszajött a termelésbe.

– Sokkal jobb az üzemben – indokolja lakonikusan pályájával kapcsolatos döntését. – Az ember a maga ura. Látja, mi az eredménye annak, amit tesz. Kiélheti az ambícióit, megvalósíthatja, amit jónak gondol.

Az elmúlt évtizedek során nem sokat változott a kikészítő üzem feladata: eladható késztermékké alakítják a hengersorról lekerülő tekercseket. Egyszerűbb, betanított munkát kíván a tekercsek kikészítése. Kivágják belőlük a rossz részeket, beazonosítják a megrendeléshez, majd pántokkal készítik fel őket a szállításhoz. A táblalemezeket a lefejtő-darabolósoron készítik. Laikusként aligha látok minőségi különbséget a munkák között. Folyamatosan, kapkodás nélkül, összehangoltan teszi mindenki a dolgát. Az üzemvezető valamennyiüket személyesen ismeri, másként nem is találhatta volna meg a jelenlegi százötvennégy dolgozónak azt a helyet a termelési folyamatban, ahol a legjobb teljesítményt képesek nyújtani. Jellemzően az üzemben gyűjtötték össze az emberek a munkájukhoz szükséges szakmai ismereteket, és azokat egészítették ki iskolai tanulmányokkal. A lefejtő-darabolósor egyik gépkezelője, Nagyné Blaskó Mária egy összeszerelő üzemből jött át a vasműbe:

– Volt egy kész­tetésem, hogy a vasműbe jöjjek. Az eredeti szakmám férfiruha-készítő. Persze, ez más anyag – gondolkodik el – de a kíváncsiság is hajtott. Érdekelt, hogyan folyik a „vaskészítés”. Jók a kollégák, családias a hangulat. Jó munkahely ez, amire a mai világban szükség van – teszi hozzá – megérte elvállalni a folyamatos műszakot a család, a kisfiam mellett is.

Rendkívül széles a felhasználhatósági területe az innen kikerülő késztermékeknek. Az üzem dolgozói már a gyártási fázisban tudják, hogy hová kerülnek majd a tekercsek, illetve a táblalemezek. Fontosnak tartják, hogy a vevőknek a felhasználás ismeretében a megfelelő minőségű terméket kínálják, folyamatosan ellenőrzik a tekercsek minőségét. Szabó László beosztása mechanikai próbavágó.

– A melegsor­ról lejövő tekercsekből veszünk ki próbákat, a­melyeket műszak végén viszünk át a laborba – magyarázza feladatát. – Többféle szakító-, hajlító-vizsgálatot végeznek el a laboros kollégák minden egyes darabon. Központifűtés- és csőhálózat-szerelő a szakmám – utal vasműs pályájának kezdetére – de a abban nem tudtam elhelyezkedni, ezt a munkahelyet találtam. Az elmúlt tizenöt év alatt megismertem az üzemet, az embereket. A tekercsek régebben kisebbek voltak, mostanában többnyire huszonkét tonnásak.

Folyamatosan érkeznek az üzembe a hatszáz fokos, hőséget sugárzó tekercsek, hogy a kikészítés után pántolva vagy darabolva, táblalemez formájában vagonban, illetve kamionon távozzanak. Kormányosként és raktárosként is dolgozik Kis Csaba:

– Az a feladatom, hogy zökkenőmentes legyen a kiszállítás, megfelelő tekercs kerüljön a kamionokra, illetve a vagonokba – beszél munkájáról, miközben a darut várja. – Véletlen szerencse, hogy itt dolgozhatok. Szeretem, mert kicsit kötetlen a munka. Meg­mondják, mit kell csinálni, és a magam tempójában, a darussal közösen megoldom a feladatom, úgy néz ki, elég jól – teszi hozzá, majd a magasba in­tegetve továbblép.

Tekercsek érkezését készíti elő kicsit odébb két férfi, Szabóné Marozsán Edina cso­portvezető útmutatásait hallgatva. Bevallom, meglepődöm, hogy nő irányítja a hatalmas tekercsek üzemen belüli útját.

– Cipőgyártó az eredeti szakmám – fokozza csodálkozásom –, ám éppen akkor szűnt meg a városban a cipőgyártás, amikor a tanulmányaimat befejeztem. A család összes tagja vasműs, édesapám hengerész, anyukám is itt dolgozott, a nagymamám, a testvéreim is. Jöttem én is. Sok mindent megtanultam, többféle szakmát szereztem, megszerettem a munkámat. Jó a közösség, családias a mi műszakunk. Igen, kezdetektől folyamatos műszakban dolgozom. Így is felnőtt a fiam, már húszéves.

Több szóra nem futja, mert bár kapkodásnak nyoma sincs, azért tempósan, folyamatosan érkeznek a tekercsek, működnek a gépek. Megkívánják és meg is kapják a kellő figyelmet. Olajozottan halad a munka tonnák, percek, mozdulatok örök körforgásában.

Módosítás: (2013. november 18. hétfő, 20:39)

 

Keresés a teljes weboldalon