Címlap Gyári élet Folyamatosan működik az új, sósavas pácoló

KORSZERŰ ÜZEM A KÉT HENGERMŰ KÖZÖTT
Végeláthatatlan sorban, folyamatos ütemben érkeznek a még szürkén is forró tekercsek a Meleghengerműből a raktárba.

 

Itt a termelés programozása szerint, számítógépvezérléssel, majd a darusok segítségével állítják a léptetőgerendával működő útjukra a tekercseket. Embert a csarnokban csak a magasban irányítóterem ablaka mögött láthatunk.

 

 

Néhány perc alatt, szabályos időközönként tűnik el egy-egy tekercs a pácoló üzemcsarnokában. Sósavas felületkezelési eljárást használnak itt a szakemberek a hengerelt lemezek magasabb minősége érdekében. Tiszta, világos, áttekinthető a pácoló üzem színesre festett, láthatóan korszerű berendezéseivel.

— Teljes technológiaváltás történt nálunk itt a Hideghengerműben 2006 és 2010 között — magyarázza Ruff István üzemvezető. — Volt olyan időszak, amikor az új berendezésen már dolgoztunk, a régin pedig még folyt a munka. A régi, kénsavas pácoló a technikai adottságai révén a múlt technológiája volt. Az új, sósavas pácoló egészen más feltételek mellett működik. Míg a régi berendezés működtetésekor a kollegáim nyomógombokra, illetve karokra hagyatkoztak a vezérlőpulton, addig most a számítógépek egereivel vezérlik a rendszert. Csak szükség esetén, üzemzavaroknál avatkoznak be a folyamatba a helyi pultokon. Teljesen modern technikai megoldásokat vonultat fel az új pácoló. Sokkal gyorsabb a reveoldási folyamat, gyorsabban pácolunk. Eltérő a hatásmechanizmusa is a két savnak. A sósavas eljárásnak köszönhetően szebb, homogénebb felülettel találkozik először a vevő. Van olyan egység a berendezésen, amely a termékeink síkfekvését javítja.

A fiatal üzemvezető mondataiból kiérezhető a munkája iránti folyamatos érdeklődése. Már középiskolás korában a vasműbe készült, miskolci egyetemi évei alatt, 1998-ban kötött tanulmányi szerződést a Hideghengerművel.
Régebbi vasműs emlékeim szerint derékmagasságban sisteregtek, gőzölögtek annak idején a kénsavas kádak. Sárgállott a tetejük, furcsa volt a levegővétel a közelükben. Most érzékelhetetlen, hogy sósavban fürdetik a lemezeket a hideghengerlés előtt. Magasan, teljesen zárt rendszerben húzódnak a kádak majd háromszáz méter hosszan. A sor elején, a tekercsek előkészítése még látványos. Lecsípik a lemezek végét, ha kell, szélezik, majd továbbküldik a lézeres hegesztésig, ahol eltűnik az anyag.

Az üzemben százhúsz ember dolgozik négy műszakban, a darusok fenn a magasban, így legfeljebb húsz- huszonöt emberrel futhatunk össze a több száz méteres csarnokban. Legtöbben az üvegfalú vezérlőteremben tartózkodnak, nagyképernyős számítógépek között.

— Operátori, gépkezelő feladatokat látok el – magyarázza Végh József, aki beosztását tekintve kettes kormányos. Kormányt sehol nem látni, csak billentyűzeteket. — Itt, a bevezető részen a folyamat előkészítése történik. A tekercsek bejövetelét vezéreljük, hogy rendben végigmenjenek az üzemen. A mi dolgunk a tekercsek előkészítése, felhelyezése a sorra, a folytonosság biztosítása.

Rövid séta után érkezem egy következő vezérlőbe. Korosabb szakik mellett egy fiatalember dolgozik, Trifu Norbert, aki felszolgáló szakmáját váltotta a kohászatra.

— Ismerősök ajánlották, láttam benne fantáziát, és nem csalódtam — indokolja munkahelyválasztását. — A lemezek teljes felületkezelését jelenti a sósavas pácolás — magyarázza feladatát. — Az alsó huroktárolóból húzom fel a vegyi részre a szalagot, majd a kádakban végighúzom és revétlenítem. A felcsévéléssel egy időben a minőségellenőr bódéban szemügyre veszem az anyagot.
Szót ejtünk munkahelyről, fizetésről, kollegialitásról. Fontos számára, hogy egy jó csapatban dolgozhat.

Műszakos üzemvezetőjük Szulik Ferenc, aki 1976 augusztusától dolgozik folyamatos műszakbeosztásban. Villanyszerelőként kezdett a kokszvegyészeten, ’84 decemberében került a pácolósorra. Ismeri a régi és az új berendezés minden előnyét és hátrányát:
— Itt gördülékenyen megy a munka, sokkal tisztább, szebb a felületet, jobb minőséget tudunk kihozni a folyamatból — mondja. — Igaz, automata a gépsor, de ennek ellenére is mindenkinek mindenhol, a munkaidő 480 percében top­on kell lennie, a huszonnégy munkatársam mellett nekem is. Ehhez elég nagy az üzem. Konkrét adatom is van erről, az új telefonom egyik funkciójának segítségével. Ma eddig 6100 lépést tettem meg, ami összesen 5,5 kilométer — tekint mosolyogva a készülékére. Ebben van egy kis humor is. Elárulja, ősz fejjel hosszútávfutó, és válogatott sárkányhajós. De ez már egy másik történet…

Módosítás: (2013. április 16. kedd, 22:17)

 

Keresés a teljes weboldalon