Címlap Gyári élet Víz, víz, tiszta víz

A VÁLLALAT „ÉRHÁLÓZATA”

Alighanem területileg a leginkább elaprózott egység a vasműben az ISD Power Kft. vízszolgáltató üzeme.
Dunai kapcsolatával, az életet hordozó vízzel egy darabka természetet csempész a kohó és az erőmű közé. Az üzemhez tartoznak a dunai és a gyári szivattyútelepek, az ivóvíztelep, valamint a sótlan és lágyvizet termelő berendezések és a víz minőségét vizsgáló labor is. 

Valamennyi hely már ránézésre is különbözik a kohászati üzemektől. Zöld környezetben húzódik a gyári, III-as számú szivattyútelep. A bejárathoz vezető lépcső mellett már mutatja bimbóit a liliomsor, a formás meggyfán zölden himbálóznak a gyümölcsök. Benn, a gépteremben zöldre festett berendezések között szobanövények zöldellnek. Bíró Andreától, az üzem vezetőjétől megtudom, hogy az épület mögötti medencék egy récepárnak is lakhelyéül szolgálnak. Ez jelzi a víz tisztaságát is.
— Feladatunk, hogy a Dunából érkező vízből tiszta víz legyen — mutatja be tevékenységüket Bíró Andrea. Az ipari hűtővizeket csak szűrjük, de a kazánok, turbinák számára sótlan és lágyvizet állítunk elő, és mindemellett ivóvizet is.
Lenyűgöző, ahogy egy mondatba befoglalható a kokszoló, a nagyolvasztó, az erőmű, a konverter, a hengerművek víz- és gőzellátása, nem szólva az egész gyárban hozzáférhető ivóvízről. Kérdések követik egymást: hogyhogy sós a folyó, igazán jó-e az ivóvíz, milyen minőségű a Duna vize? Precíz válaszokat kapok az üzemvezetőtől.

— A Dunából származó víz kémiai paraméterei megfelelnek az előírásoknak, de tulajdonságai mindig mások. Legfontosabb információ számunkra a Duna vízszintje – mondja Bíró Andrea. — Ha gond van, az nem a víz minőségével, hanem a mennyiségével (a Duna vízszintjével)lehet, hisz a medermélyülés tendenciája egyértelműen kimutatható. A szivattyútelep egy helyen épült fel, nem képes a Duna után „vándorolni”. Ami pedig az ivóvizet illeti: az összetétele tökéletes, én is ezt iszom… A víz a szakmánkon belül egy szűk terület, de korántsem unalmas. Csepelen nőttem fel, számomra mindig is vonzó volt a gyári környezet is. Szeretek együtt dolgozni sok emberrel. Változatos itt a munka, nincs két egyforma nap, sok az apró sikerélmény, jó a kollektíva.

Megtudom, munka után sem szakad el a víztől. Családjával Kulcson, a Duna közelében építettek otthont maguknak. Újabban pedig sárkányhajóba ül hetente háromszor, hogy egy lelkes csapattal felfedezzék, amit még nem tudtak a Dunáról.
A több kilométer hosszan található üzemrészekben összesen hetven ember dolgozik. Egy-egy műszakban — egy-egy üzemrészben — alig két-három ember figyeli és irányítja a berendezéseket. A III. számú szivattyútelepen találkozom Horváthné Györök Ritával:
— Vizet juttatunk el a vasmű legkülönbözőbb pontjaira, a szivattyúkat felügyeljük — Általános vegyészként vé­geztem a Lorántffyban, a kokszolóban kezdtem ’96-ban. Vonzott a tisztaság, így kötöttem ki itt. Gépészként dolgozom, érdekes, sokoldalú a munkám, újabb és újabb technológiákat tanulok. A kezdetek óta folyamatos műszakba járok, nem is tudnék mást elképzelni. És sok a szabadidőm. Családommal szeretjük a Dunát, a vizet. A nyaralást is az izsáki horgásztóhoz szervezzük egy nagy baráti társasággal.
Beszélgetünk még a szivattyúk mellett élő növényekről — valamennyinek van gazdája — a Duna vizével felkerülő kagylókról, halakról. A víz minőségét több szempontból Szurmáné Rácz Mária laboráns magyarázza el, aki tavaly kapta meg harminc éves törzsgárda oklevelét. Már diákként is dolgozott a gyárban. Az elmúlt évtizedekben kiismerte a csövekben folyó vizeket:
— A Dunából feljövő vizet kezeljük, a nyersvizet lágyítjuk, sótalanítjuk. Háziasszony­ként is tudjuk, vízkő képződik a háztartási eszközeinken a vízben lévő ásványi anyagok miatt. A sótalanító berendezésekkel ezektől szabadítjuk meg a vizet, hogy a vezetékek ne tömődjenek el, a kazánok, turbinák ne károsodjanak. Mindig más a Duna, az évszakoktól is függ a víz minősége. Ha árad a folyó, több a szennyezés benne, alacsonyabb vízállásnál tisztább. Ezen a munkahelyen azt csinálom, amit mindig is szerettem, érdekesek, változatosak a munkanapjaim. Ha valami probléma adódik, az a főnökasszonyomnál köt ki, majd sok esetben laboránsként nálam.
Az üzemvezető elárulja: Mária képes a gyár bármely pontján felbukkanó vízről megmondani, hogy milyen víz, és azt is, melyik vezetékből származhat. Egy-egy szivárgásnál, csőtörésnél nagy segítség a karbantartók számára. Közelről ismeri a Dunát is, Kisapostagon él családjával, férje és fia szenvedélyes horgász.
Természetkedvelő a vízszolgáltatók művezetője, Balatoni Kálmán is, aki kertész szakmáját tette hobbivá ’89-ben a vasműben kapott munkáért cserébe:
— Fiatal házasok voltunk, házépítésbe fogtunk. Folyamatos műszakban kezdtem dolgozni a vízszolgáltató üzemben. Savval, lúggal bántunk, mintha Kínába kerültem volna. Azt hittem két hét után, hogy nekem ez nem megy. De segítettek a munkatársak, sikerült abszolválnom a feladatot. Egyre érdekesebb lett belelátni a víz kémiájába, a kertészetből átlépni az iparba. Lehetőséget kaptam a tanulásra, vezetőként pedig sokrétű a feladatom.
Elárulja, vonzotta a folyamatos műszak adta szabadidő, amit aztán kertészkedéssel töltött ki. Persze, megterheli az embert a sűrű munkával teli életvitel. Ma már többet pihen a családjával. Ha tehetik, csendes, víz melletti helyet választanak…

 

Módosítás: (2013. május 14. kedd, 21:09)

 

Keresés a teljes weboldalon