Címlap Kultúra Megújuló vas- és acélszobrászat

KORTÁRS ÚTKERESÉS
Várnai Gyula szobrászként már 1993-ban részt vett az acélszobrász alkotótelep munkájában, 20 esztendővel később pedig elvállata a vas- és acélszobrok „gazdájának” szerepét betöltő alapítvány kuratóriumi elnöki tisztét.

A Munkácsy-díjas képzőművész, a Dunaferr-Art Dunaújváros Alapítvány elnökeként ugyanúgy egy szavazati joggal bír, mint a többi, egyébként társadalmi munkában tevékenykedő kurátor.

— A kuratórium munkájában régóta részt vesz. Az utóbbi években miről szólt az alapítványnál folyó munka?

— Az erős támogatottság hatalmas kitörési lehetőséget jelentett Nyugat-Európa, a szakma felé, s nehezen veszi tudomásul az ember, hogy ennek vége. Sokáig várja, hogy változik valami, hogy egyszer csak lesz pénz... Azonban látjuk, hogy egyre szűkülnek a források és fogynak a támogatók. Éveken keresztül igyekeztünk megtartani a dunaújvárosi modern szobrászat rangját. Adott lehetőségekhez rugalmasan kell formálnunk önmagunkat, de az a korszak elmúlt, hogy többtonnás szobrokat tegyünk a Duna-partra. Nem is baj, ha Dunaújváros lakossága és a szakma is látja, hogy az acélszobrászat nem csak gigaméretekben létezik. Természetesen, ha lesz rá később mód, miért ne… Az a véleményem, hogy lelkes, hozzáértő emberekből álló művészeti tanáccsal kell ezután is körbevenni az alapítványt, olyan tagokkal, akik számára fontos, hogy a kultúra a mindennapjainak része legyen. Dunaújváros egy új város, hatvan évvel ezelőtt itt szántóföldek voltak, ne várjuk el tőle, hogy reneszánsz vagy barokk épületek bukkanjanak elő a föld alól. Abban kell gondolkoznunk, amink van, azonban ez egyáltalán nem hátrány. Úgy vélem, hogy a város képéhez kellene tartozzon az új, a progresszió felé fordulás. A város polgáraival szeretnénk megértetni, hogy ez nem néhány ember belügye, hanem a város érdeke.

— Amióta létezik az alkotótelep, s annak nyomán létrejött a szoborpark, mindig voltak olyanok, akik a kiállított műveket kedvelték, akik semlegesen fogadták, s akadtak olyanok, akik értetlenül álltak előttük. Cél lenne, hogy bővüljön az elfogadók köre. Látja ennek esélyét?

— Ne kergessünk illúziókat, mindig is sokan voltak olyanok, akik pártolták, vagy akik éppen ellenségesen viseltettek napjaink művészetével szemben. Az utóbbi táborba tartozók valószínűleg a meg nem értésből formálják véleményüket. Semmi gond, de attól még tolerálni kellene a művészet ezen válfaját. Létezik kortárs acélszobrászat, amelynek rengeteg rajongója van a világban, és vannak nagyváro­sok, amelyekben virágzik ez a kultúra. Örüljünk neki, hogy nálunk is van ilyen, ráadásul a kultúra többi ága mellett érdekes színfoltja a városnak. Érdemes több figyelmet szentelnünk a fiataloknak, a legkisebbektől a nagyobbakig, hiszen a következő generációk megnyerése nagyon fontos. Azt tervezzük, hogy a szoborparkot kiadványokkal, rajz- és fotópályázattal, „tanulmányi” sétákkal, szakdolgozatokkal népszerűsítjük. Szeretnénk az érdeklődőkkel művészettörténeti előadás-sorozat keretében megértetni, hol a helye Dunaújváros acélszobrászatának hazánk, Európa és a nagyvilág képzőművészetében. A civilszervezetekkel való együttműködésben is rejlenek kiaknázatlan lehetőségek. A Kortárs Művészeti Intézet vezetőivel tervezünk szorosabb szakmai együttműködést hazai és külföldi pályázatok megírásában.

— Hazánkban sorra mennek tönkre az egykori alkotótelepek után maradt szoborparkok. Dunaújvárosban a megszűnésnek vagy egy új minőség születésének leszünk-e majd a szemtanúi?

— Lezárult egy korszak, mégpedig az, amely az előző kuratóriumi elnök, Klein András Miklós munkájához kötődik, és elkezdődik egy új. Nem szeretem a dolgok lezárását, sokkal inkább az organikus fejlődés híve vagyok. Bizonyára lesz, amit másként kell csinálni, de az a munka, ami az elmúlt évtizedekben az alapítványra jellemző volt, mindenképpen folytatandó. Elfogadhatatlan, amikor pénzszűke okán össze nem mérhető dolgokat tesznek a mérleg egyik és másik serpenyőjébe. Ez a város attól város, hogy a kultúra minden ága jelen van és él.

— Rendkívül aktívak a környező falvakban élők, épül-szépül egy-egy település Dunaújváros agglomerációjában. Nem lehet ma már szűken, városhatáron belül gondolkodni. Tervez-e nyitást a környező települések irányába?

— Miért ne? A többi kulturális intézmény is így működik.

 

Módosítás: (2013. június 19. szerda, 20:44)

 

Keresés a teljes weboldalon