Címlap Kultúra Közösségformáló értékteremtés

ÚJVÁROSI FOLKLÓR A DUNA MENTÉN

Január végén a Bartók Kamaraszínház és Művészetek Házában rendezték meg a hatvanéves Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttes jubileumi előadásait.

 

Január 25-én az „Életünk fája” című műsorukkal ünnepeltek és bemutatkozott az Ifjúsági Táncműhely alkotó kollektívája is. Január 26-án a „Táncemlékek” nosztalgiaműsorral pörgették vissza az idő kerekét. Az előadásokon az egykori táncosok is felléptek, s a korábbi együttesvezetők koreográfiáikkal idézték fel a régi szép emlékeket.

A csoport „őse”, a Vasmű Táncegyüttese az egyik sztálinvárosi tánccsoportból 1952-ben alakult, s célja a magyar népi kultúra megőrzése, a városi közösség kialakítása volt. Az eltelt 60 év alatt több ezren választották szabadidejük tartalmas eltöltéseként a Dunaújvárosi Vasas Táncegyüttest. A művészeti vezetők tablóján olyan nevek olvashatók, mint Forrai Kálmán, Wünsch László, Péterffy Attila, Neuwirth Annamária, Szögi Csaba, Rácz Attila, Skaliczky Andrea, Hájasné Nagy Anikó, Halmi Zoltán, Balogh Edina, Varga Péter. Jelenleg Suplicz Mihállyal az élen, Szőke Genovéva, Bocsi Nóra, Molnár István Dániel és Szántó Tamás irányításával folyik a táncművészeti oktatás, népi hagyományőrzés, urbánus táncszínházazás és közösségformáló értékteremtés. Az együttes fenntartói 1952-1985 között közvetlenül a Dunai Vasmű szakszervezetei voltak, napjainkban a Vasas Szakszervezet, az MMK költségvetésén keresztül.

Az utolsó évtized repertoárjában olyan darabok szerepeltek, mint a város és a táncegyüttes közös történetéről készült a „Betonkoszorú” című táncszínházi darab, Szögi Csaba és Énekes István koreográfiája. Az ötvenöt éves születésnapon a jubileumi gálasorozatot egy táncmesejáték premierje követte, „Az eltüsszentett birodalom”. A Küttel Dávid zenéjére, Hajtó Aurél dramaturg munkája nyomán készült darab koreográfusai Balogh Edina és Halmi Zoltán voltak. 2009-ben a nagyszabású misztériumjátékot, az „Újvárosi Passiót” a táncegyüttes valamennyi tagjával közösen vitte a felső Duna-parti színre Halmi Zoltán koreográfus-rendező.

A hatvanas évfordulóra készülve, tavaly október óta az MMK-ban folytak a próbák. A mostani előadásokon a Vasas korábbi táncosai, művészeti vezetői léptek színpadra, ízelítőt adva a legemlékezetesebb koreográfiáikból. Pénteken délután a jelenlegi csoportok mellett az óvodáskorúak is bemutatkoztak, az esti előadáson pedig az Ifjúsági Táncműhely korábbi és újabb koreográfiáival szerepeltek. A fellépőknek a Gázsa Zenekar húzta a talpalávalót. A műsort Németh Tünde vezette.

A Közép-Európa Tánc­színház és a Dunaújvárosi Táncszínház gyökerei részben a Dunaújvárosi Vasas Táncegyütteshez nyúlnak vissza. A mostani ünneplést alaposan áthatotta a profizmus, egyrészt, mert a színpadra lépők közül idővel néhányan hivatásos táncosokká váltak, másrészt, mert a felnövekvő generációk tagjai professzionális táncosoktól, táncpedagógusoktól sajátították, sajátítják el a népi tánckultúra és a modern táncszínház mesterfogásait.

Annak, aki abbahagyja a táncot, s évek múlva ismét színpadra lép, miután a táncmozdulatok, a ritmus benne marad a testben és fejében, a muzsika hangja előhívja a már elfeledettnek tűnő lépéseket, koreográfiákat. Péterffy Attila vezetése alatt lett az együttes tagja Mucsi Sándorné, Magdi, aki számára nem is volt kérdés, hogy színpadra lép-e:

— Tizenöt évig aktívan táncoltam, azt követően a gyerekeim is bekapcsolódtak. Elmondhatom, hogy sohasem váltam el a csoporttól, minden jubileumi gálán szerepelek.
A mostani műsorban öt generáció tagjai követték egymást a színpadon. A legidősebbek kezdték, szépen, lassan, komótosan, s a fiatalabbak fellépésével gyorsult a tempó, fokozódott a hangulat. Életük fája, miként az ünnepi előadások címe is jelzi, többek számára összenőtt, hiszen jó néhányan az együttesben találták meg életük párját. Gyönyörűséggel töltötte el a nézőt, amikor a „Családi generációk táncában” együtt szerepeltek szülők és gyermekeik egy-egy önálló koreográfiában. Üzenet arról, hogy van, aki tovább vigye a tánc már többször eltemetett folklorisztikus vonalát. Az együttesnek köszönhette egymásra találását Paulik Erika és Németh Csaba is. Erika kezdett el előbb táncolni, Péterffy Attila idején a nagy együttesben, Csaba pár évvel utána, s akkor kezdődött a kapcsolatuk. Arra a kérdésre, hogy milyennek találják az utánpótlást, Erika válasza érkezik előbb:
— Nagyon-nagyon ügyesek, le a kalappal előttük. Csaba hozzáteszi: — Jó táncosok. Másfajta koreográfiákat tanulnak meg, mint annak idején mi, de jól megférnek egymás mellett a különböző tájegységek táncai és a táncszínházi produkciók.
Magdi és Erika ma már a Dunaferr nyugdíjasai, Csaba még jelenleg is a társaságcsoport munkavállalója, üzemgazdasági vezetőként dolgozik .

— Büszkeséggel tölt el, hogy a hat évtizede alapított Vasas Táncegyüttes ma is működik. Ebben az új városban szinte hihetetlen, hogy a népi kultúrára építkező táncművészet töretlen népszerűségnek örvend. Természetesen ez nagyban köszönhető az együttes mindenkori művészeti vezetőinek, akik nélkül nem létezne ez a mozgalom. Jó látni a „régi arcokat” és utódaikat, a kialakult baráti kapcsolatokat, az idősek és fiatalok közötti kommunikációt. Szegényebb lenne a váro­sunk a táncosok nagy családja nélkül – fogalmazott Szántó Péter, az MMK igazgatója.

Módosítás: (2013. február 19. kedd, 22:01)

 

Keresés a teljes weboldalon