Címlap Sport Hokillák az üzemben és a jégen

Lelkes vasműs jégkorongozók

A 1997-ben alapított, harminc tagot számláló Újvárosi Hokillák jégkorongcsapatban négy dunaferres játékos is játszik. A most OB IV-ben játszó csapat heti három edzést tart, így biztosít lehetőséget a jégkorong iránt hobbi szinten érdeklődők számára a mozgásra és a csapatszellem fejlesztésére.

A tavalyi év végén rendezték meg vicces évzáró eseményüket – a Stanley Kukát –, az eseményről készült kisfilm a legnagyobb videomegosztó portálra is felkerült. A négy jókedvű, sportos fiatal életében meghatározó szerepet tölt be a hoki.

Trifu Norbert, a Hideg­henger­mű pácoló üzemében regeneráló gépkezelőként dolgozik. A csíkszeredai születésű fiatalember először nyolcéves korában lépett jégre, mint sok jó mozgású kisfiút az erdélyi városban, őt is Kercsó Árpád hívta el játszani. Unokatestvérei révén már látta, tudta miről szól a hoki, talán ezért és tehetsége révén is nagyon hamar megtanult korcsolyázni és az ütővel bánni. Azt mondja, eleven, szeleburdi kissrácként neki ez a sportág és az edzői szigor tanította meg az önkontroll művészetét. 1995-től hat éven keresztül versenyszerűen jégkorongozott és végül serdülő korosztályos válogatott hátvédként fejezte be pályafutását. Legjobb élményei közé a külföldi utazásokat és a gyergyószentmiklósi edzőtáborokat sorolja, ahol például a napi két edzés után még elmentek túrázni a Gyilkos-tóhoz vagy a Békás-szoroshoz. Egyik emlékezetes védése volt, amikor egy oroszok elleni válogatott meccsen védekezés közben elesett, elmentek mellette, de gyorsan felpattanva a jégről kapu előtti becsúszásával még menteni tudott. Sőt, ez követően megszerezve a pakkot, a csapat gólt lőtt az ellenfél kapujába. A szakmunkásképző elvégzése után a kispályás focit választotta mozgásnak, középpályásként most is rúgja a bőrt. De tíz év kihagyás után visszahúzta a szíve a jégkoronghoz és csatlakozott a Hokillák hobby jégkorongcsapatához. Norbi a csapathoz való tartozást és a hoki örömét tartja a legnagyobb kincsnek a sport terén.

Süveges Ta­más, a Hideg­hen­­germű gép­kar­­bantartó üzem­­­mérnöke idén már tizedik éve játszik az OB2/B-ben kétszeres bajnok Hokilláknál. Gyerekkora óta vonzotta ez a kemény, férfias sport. Egy osztálytársától hallott a csapatról, lement egy edzésre, és a légkör teljesen magával ragadta. Azóta hátvédként erősíti a Hokillák amatőr csapatát.

Szabó Ta­más, a Hideg­hen­germű gépkezelője két évvel ezelőtt kezdte el űzni a korongot, kollegája és csapattársa, Norbi hívta el először edzésre. Mostanra nagyon megszerette a csapatot, a társaságot. Úgy gondolja, hogy a jégkorongozás legnagyobb előnye, hogy kiváló állóképességet biztosít gyakorlójának.

Szintén a nagynevű mester, Kercsó Árpád révén került közel a jégkoronghoz Nagy Ferenc, a Karbantartási Igazgatóságon CNC forgácsolóként dolgozó fiatalember is.

– 1987-ben kijött az iskolánkba és én az osztálytársaimmal együtt azonnal kimentem az első szárazedzésre. Akkoriban Erdősi Péter volt az, aki megerősített abban, hogy nekem jégkorongoznom kell, később ő lett a példaképem – emlékszik vissza a kezdetekre. Feri szinte az összes korosztályos bajnoki címet megnyerve ifjúsági bajnoki címig jutott el, kisebb kihagyások után játszott még az OB2-ben a Jégtörőkben és most a Hokilláknál, ahol 84 meccsen 86 pontot szerzett. Véleménye szerint a jégkorong a legjobb adrenalinnövelő mozgás a világon.

Módosítás: (2014. február 19. szerda, 07:36)

 

Keresés a teljes weboldalon