Címlap Sport A futball szerelmese

Kispályás foci: élet és hobbi

 

A helyi kispályás labdarúgás ismert személyisége, ámde mégsem kispályás Zemankó Zoltán, hiszen a Top 200-as tornákon rendszeresen remeklő ISD Dunaferr team csapatkapitánya, a DF Green Pet futsalcsapatának szakosztályvezetője.

– Már gyermekkoromban focilázban nőttem fel, édesapám révén. Alsósként a Petőfibe jártam, ahol a jól focizó gyerekeket Sipos László a szárnyai alá vette. Ezt követően együtt kerültünk egy sportosztályba, immár felsősként, a Vasváriba. Középiskolásként is folytattam a játékot, de már céltudatosan fordultam a tanulás felé, a foci a hobbim maradt. Játszottam Solton, Baracson és Dunaföldváron is, aztán sokáig a kispályás városi bajnokságokban, ahol többször bajnokok lettünk.

– Miként alakult a civil pályája?

– Már középiskolásként tudtam, hogy a városból nem akarok elmenni, így a technikusi minősítő után reális választásnak tűnt a helyi főiskola, pláne, hogy édesapám is ott dolgozott. Éppen akkor hirdették meg a mérnök-informatikus tanári képzést, logikusan, észérvek alapján választottam. Az álláskeresésnél pedig óriási szerencsém volt, mert olyan embert kerestek, akinek gépész vénája van és az informatikához, valamint az AutoCad-programhoz is ért, így gyorsan sikerült Pallos László igazgató úr jóvoltából elhelyezkednem a Dunaferr-iskolában. 2003-ban kezdtem tanítani, majd három év múlva Laci bácsi még nyugdíjba készülte előtt megkeresett, hogy legyek segítségére helyettesként. Megbeszélve a családdal, belevágtam, természetesen tartva attól, hogy nagy lesz rám ez a „kabát”. S bizony, kellett is négy-öt év, hogy az ember mindent átlásson és megtanuljon.

– Térjünk vissza a focihoz! Játékosként tagja volt az ISD Dunaferr Zrt. kétszeres ezüstérmes csapatának a Top 200 Business Cup sorozatban…

– Tóth Imre, a Dunaferr Vasas csapatának vezetője hívott, hogy menjek játszani a vasműs csapatba. Mivel mindkét követelmény, a vasműs kötődés és a játékosmúlt is adott volt, örömmel vállaltam. Ráadásul a csapatkapitányi teendőket is rám bízták, ami óriási megtiszteltetésként ért. A tornáról pedig csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Telkiben, a válogatott táborában rendezett fociünnepen professzionális szervezés mellett, minőségi feltételek és körülmények között játszhattunk és legnagyobb örömünkre sikerült Egervári Sándor, Mészöly Kálmán és a fővédnök Csányi Sándor előtt is méltón képviselni a vállalatot.

 – Aztán újabb kispályás vonal következett, de már más minőségben.

– Tavaly február környékén merült fel az ötlet, hogy az egykori főiskolai csapat romjaiból felélesztve induljon egy városi futsalcsapat. A cél az volt, hogy egy stabil NB II-es gárda jöjjön létre, amelyet városi fiatalok alkotnak, valamint, hogy télen is biztosítsunk a labdarúgást szerető közönség számára egy ingyenes és nívós szórakozási lehetőséget. Emellett pedig járuljunk hozzá az egykori Nemzet Sportfővárosa cím visszaszerzéséhez, a városi sportélet gazdagításához. Természetesen a szakosztályvezetői felkérésnek nem tudtam nemet mondani. Közben pedig igazi közösséggé érett a gárda, ma már több, mint egy csapat! A sikeres szereplésnek köszönhetően kinyílt előttünk egy kapu, amelyen szeretnénk belépni.

– Sportoló, vezető, sportvezető. Hogyan viseli mindezt a család?

– Szerencsére nagyon türelmes a feleségem, mindenben segíti a munkámat, gondoskodik a gyerekekről, így sokkal könnyebb megfelelnem az elvárásoknak. Ezért nem lehetek elég hálás neki. Természetesen igyekszem minél több időt velük tölteni, de az elfoglaltságok miatt sajnos még hétvégén is csak ritkán tudok mesét olvasni a gyermekeimnek.


Névjegy


Név: Zeman­kó Zoltán (Zema)

Született: Dunaújváros, 1979.06.28.

Munkahelye: Dunaferr Szakközép- és Szakiskola

Foglalkozása: oktatási igazgató-helyettes

Családi állapota: nős,
két gyermek: Hédi (6)
és Nátán (4) édesapja

Módosítás: (2014. február 19. szerda, 11:43)

 

Keresés a teljes weboldalon