Címlap Sport Génjeiben hordozza a múltunkat

ÚJRA FÉLIK NYILAINKAT
István megszállott, jó értelemben véve. Megszállottsága kettős: imádja, hogy magyarnak született, hogy génjeiben hordozza mindazt, amit magyarnak lenni jelent, és imádja párját is, aki igazi társként segíti őt.

 

 

A lakásukban amerre nézek, mindenütt ereklyék találhatók. Íjak, tarsolyok, tegezek, kucsmák és sisakok, vesszők, dobok, kardok és egyéb kultikus tárgyak, s mindhez egy-egy történet kapcsolódik. Történetük szerteágazó, csakúgy, mint házigazdánk barátságai, kapcsolatai. Japán, Dél-Korea, Mongólia, vagy Kína – csak pár hely a sok százból, s csak pár nép azok közül, akik a tradicionális íjászatot ugyanúgy magukénak érzik és művelik, mint István.
– A szikrát Horváth Béla történelemtanár lobbantotta fel bennem, miután a fiam levitt egy íjászedzésre. Ő aztán elszakadt az íjászattól, én maradtam, s ennek már több mint húsz éve. Bélával szoros barátságba kerültünk, és ez meghatározta a sorsomat – meséli az edző és íjász, majd folytatja: – Minden egyes magyar férfiban benne van a múltunk iránti tisztelet és a harci szenvedély. Ahogyan belépnek egy íjász közösségbe, az első együtt töltött órák után fellobban, én pedig feladatomnak tekintem, hogy ezt a tüzet tovább szítsam és átadjam a tudásom legjavát. Tanítványaimra rendkívül büszke vagyok. Vallom, hogy nincs annál szebb és nemesebb érzés, mint amikor ők érnek el kimagasló sikereket. Bíró Dóra és Keszi Viktória kimagasló tehetségek, mindketten – velem együtt – kijutottak a dél-koreai világjátékokra és érmeket hoztak el 36(!) íjász nemzet legjobbjai elől. Keszi Viktória pedig az elmúlt évek szenzációs szerepléséért, az idén a Dunaújváros Sportjáért díjat is megkapta.
A legnagyobb eredmény számomra Dél-Koreához kapcsolódik. A magyar válogatott tagjaként kétszeres világbajnok lehettem, egymás után, 2010-ben és 2011-ben. A világjátékokon hatalmas élmény több ezer íjásszal találkozni, akik mind saját népviseletükben, saját fegyverzetükkel jelennek meg. Köztük versenyezni már önmagában is megtiszteltetés.
Célom és álmom, hogy egy hasonló versenyt rendezzünk idehaza. Sajnos, méltatlanul mostoha körülmények között edzünk, készülünk, holott a magyar kultúrát és hagyományainkat ápoljuk, őrizzük. Ellenben nagy öröm, hogy az unokám, már kétévesen ebbe a kultúrába nő bele. Semmit sem erőltetünk rá, de rendkívül fogékony, és már saját tegeze, íja, süvege van.
Szívmelengető, hogy milyen nagy tisztelettel fogadják a tradicionális íjász nemzetek a magyarokat. Igaz, az elmúlt néhány év alatt, amióta visszatértünk közéjük, nem volt olyan verseny, hogy ne értünk volna el kimagasló eredményt. Ha tréfálni szeretnék, akkor azt mondhatnám, hogy újra félik nyilainkat… De jómagam is szeretem ezeket a fantasztikus embereket. Imádom figyelni őket, sokat tanulok tőlük. Nagy gyűjtője vagyok a nomád népek ruháinak. Szeretném elérni, hogy egyszer minden nagy íjász nemzet viselete meglegyen a szekrényemben. Szerencsés embernek vallom magam, mert a munkahelyemen is nagyon jó társaság alakult ki, a főnökeim is rendkívül rugalmasak. Nekik és barátaimnak is nagy köszönettel tartozom támogatásukért.


 

Névjegy

Név: Lakatos István
Született: Székesfehérvár, 1963.03.30.
Foglalkozása: mozdonyvezető (ISD Dunaferr Zrt., Szállítómű)
Családi állapota: párkapcsolatban él Sümegi Mártával

Módosítás: (2014. március 18. kedd, 11:46)

 

Keresés a teljes weboldalon